Szolgáltatásaink:

1. Testmozgás- egészség megőrzés
2. Sportoktatás
3. Harcművészet képzés
4. Önvédelmi képzés
5. Felkészítés az életre

Filozófiám röviden eReNy

írta: Dochnal Róbert (2015 04. 16.-án)


Filozófia, magyarul életbölcsesség. Nagy szavak, mégis mindenki tartja magát valamihez: tanult viselkedési mintákhoz, tapasztalataihoz, erkölcsi kódexekhez, betyárbecsülethez, józan eszéhez, ösztöneihez, miegymás. Amihez én igyekszem tartani magamat röviden megfogalmazva: eReNy.

eReNy = eRéNy + aRaNy + aRáNy + iRáNy.

eRéNy = helyes magaviselet. Szerintem sok erény létezik, de a leghelyesebb magaviselet az életben az etikus magatartás, avagy úgy cselekedni, hogy a lehető legtöbb jót okozni a lehető legtöbbek számára, vagy a lehető legkevesebb rosszat okozni a lehető legkevesebbek számára.

aRaNy = értékes végtermékeket teremteni, avagy tevékenységeid végeredményei értékesek legyenek a másik fél számára. A szükséges tudás is ide tartózik.

aRáNy = bőséges cserével működni. A korrekt csere az, amikor értékes termékért értékes ellenszolgáltatást kapsz. A bőséges csere egy olyan korrekt csere esete, melyben még annál is többet nyújtasz, mint elvárnának tőled. A csere tartja fenn a ki- és beáramlásokat (energiák és erők), ez ad teret (létezőséget), és ez őrzi meg az épelméjűséget.

iRáNy = céltudatos életmód. Vagy valahol az életben, kitűzöl egy célt, és haladsz a cél felé. Ez magában foglalja azt a szándékot is, hogy sosem adod fel, bármilyen akadályok is állják utadat, bármilyen nagyságrendű veszteség is ér, újra és újra folytatod a cél felé való akcióidat, míg célba nem élsz. Élőség = egy organizmus mely halad egy cél felé. A boldogság technikai meghatározása: az az érzés, amit akkor tapasztalunk meg, amikor egy cél felé haladva, leküzdünk felismerhető akadályokat.


Dochnal Róbert János

Harmónia

(részlet a Harmónia három területe című írásból írta: Dochnal Róbert 2019. 10. 16.-án)


Tisztázni kellene, hogy mit is jelent valójában maga a harmónia szó, mielőtt még belemélyednénk a részletekbe. A harmónia, az maga az összhang, maga az egyensúly, testi erő és lelki béke, minden, aminek ott kell lennie, és semmi, aminek nincs ott helye.

Az összhang, azt feltételezi, hogy van legalább két dolog egyben, mert csak egy darab valamit nem lehet összehangolni önmagával, hiszen mindig egy és ugyan az egy adott pillanatban. Tehát van legalább két valami, vagy valaki, akik együtt alkotnak egy egységet. Lehetnek egyformák, vagy lehetnek nagyon is különbözőek, de ha egy kerek egységet alkotnak, akkor azt is mondhatnánk, hogy összhangban vannak. Tehetik mindnyájan ugyan azt, vagy kiegészíthetik egymást, vagy segíthetik egymást, a lényeg, hogy egységet alkossanak.

Ok és Hatás. Két fogalom. Az Ok célja, hogy létrehozzon egy Hatást. Aki a pofont adja az az Ok. Aki a pofont kapja az a Hatás. Az ember nem szeret Hatás lenni. Az emberek oda kint a társadalomban inkább a Hatás állapotában vannak, mint az Ok állapotban. A harcművészet egy útvonal az embernek a Hatásból az Okba. Az útvonal: Sport, Harcművészet, Élet. Az úton való haladás eszköze: törekvés az egyre nagyobb Harmóniára. A Sport segít abban, hogy megszabadulj a Hatás állapotából. A Harcművészet megtanít, hogy hogyan vállj Okká. Az Élet megtanít hogyan használd az Ok képességedet és hogyan teremts Hatásokat, anélkül, hogy ismét a Hatás csapdájába kerülnél.

Ha megérted a Harmóniát, megérted hogyan járd be az utat. A Harmónia, ahogyan a neve is mondja (Három, on-rag, mint valamin, például az asztalon, ia- egy területre vonatkozik) három dolog egyidejű létezését jelenti: 1. Létezőség megadása + 2. A lehetséges legnagyobb fokú affinitás jelenléte + 3. Együttműködés.

A létezőség megadása azt jelenti, hogy megengeded, hogy a másik rajtad kívül létező személy vagy dolog az legyen ami, mindenféle megváltoztatási szándék nélkül. Általában az emberek nem szeretik azt, amit éppen érzékelnek és az az első késztetésük, hogy megváltoztassák a valóságot. A múltban és a jelenben nem lehet megváltoztatni a valóságot, mert az van, ami van. Ezen teljesen felesleges viaskodni. Létre lehet hozni egy új valóságot, de ez a jövőben fog csak sikerülni. Enged meg valakinek vagy valaminek, hogy az legyen ami éppen van, és ha mást szeretnél látni valóságként a jövőben, akkor valahogyan teremtsd azt meg- ezt nevezik Oknak lenni.

Az affinitás az a távolság tolerálása közted és a másik személy vagy dolog között. Ebben az univerzumban a legmagasabb fokú affinitás az a nulla távolság kőztetek. Ez a szeretem-nem szeretem skálája. Annyira szeretem, hogy átölelem- ez a nulla távolság. Annyira nem szeretem, hogy még egy teremben sem bírok venni vele levegőt- legszívesebben az univerzum másik vége a legközelebbi pont, amit elképzelni tudok a másik számára hozzám képest.

Együttműködés az együtt-mozgást, egymás kiegészítését jelenti egy közös hatás megteremtése érdekében.

Példa a harmóniára: összefonódva egymással táncolnak, nem csak a testük van összefonódva, hanem a lelkük is, a zene lüktetésére kiegészítik egymás mozgását, elbűvölve a közönséget, tér, idő, forma és szellem egyben van, ketten vannak mégis egy egységbe olvadnak, és ebbe az egységbe beleolvad a zene is, a színek is, a közönség csodálata is, mint egy lágy forgószél, ami mindent magába fon, minden és mindenki a helyén van, nem lóg ki senki és semmi az egységből, magasztos egyensúly, és te is része vagy a bűvöletnek…

Hogyan értelmezhető a harmónia a harcművészetben?

Első körben maga a harcművész eléri azt a testi és lelki állapotot, hogy képes összehangolni a saját különféle részeit egy közös egységbe, hogy egységként megvalósítsanak egy közös hatást. A gondolat, a szándék tiszta és zavartalan, pontosan tudja, hogy mit akar megvalósítani, a test minden porcikája pedig ebben részt vesz.

Talán könnyebb megérteni a harmóniát, ha megnézünk egy példát a harmónia hiányára: A harcos alkalmazni szeretne egy technikát, a példa kedvéért az öklével le szeretne adni egy ütést az ellenfél orrára. De a szándéka nem egyértelmű, kétségek mardossák, hogy vajon ez szabad-e…, talán mégsem kellene a másikat bántani…, inkább a hasára célozzak…, lehet, hogy nem is vagyok rá képes… stb. Ha már a szándék sem kristály tiszta, akkor a megvalósítandó hatás sem fog összejönni. A szándék zűrzavaros, a létrehozandó hatás is zűrzavaros.

Mondjuk, hogy a szándék kristály tiszta „Most orrba vágom az ellenségemet!”, de a test nincs összhangban a szándékkal, mondjuk túl messze vagyok az ellenféltől, azaz a szándékból a „Most” nem valósulhat meg, mert nem érek el a kezemmel az orráig még akkor sem, ha nekifutok… Egy technika elvégzéséhez minden testrész a helyén kell lennie és pontosan azt kell tennie, ami éppen a dolga: a lábaknak a megfelelő állásban kell lenniük, a testnek a megfelelő pozícióban, az egyik kéznek itt kell lennie, a másik kéznek ott kell lennie, a fejnek pontosan ott kell lennie, a légzésnek sem mindegy, hogy éppen kifújja a levegőt vagy éppen szívja azt, az izmoknak is vagy éppen teljesen laza állapotban vagy teles feszültség alatt kell lenniük, még a csukló dőlési szöge is létfontosságú, ha nem akarjuk, hogy az ütésünk során eltörjük a kezünket. Mindennek a helyén kell lennie pont akkor és pont ott. Az egyik pillanatban egy féle fajta állapot az optimális, a másik pillanatban egy másik állapot az optimális- ha a kettő összekeveredik, akkor zűrzavar, baj és káosz születik. A harmóniának minden pillanatban meg kell valósulnia.

Egy kapott ütés megzavarja a harmóniát. A harcos érzékeli az ütést, érzékeli a fájdalmat, érzékeli, hogy hibázott, hiszen ha mindent jól csinált volna, akkor nem kapta volna az ütést. De ez mind a múlt pillanata. A megszokott emberi viselkedés az, hogy tovább visszük a múlt dolgait. A fájdalom ellenségességet vagy dühöt szül a lelkünkben, a kudarc és a fájdalom bosszúra vagy menekülésre késztetti az elszenvedőt, más szavakkal elveszíti az uralmát a gondolatai és a testrészeinek kontrollja felett. A harcművész képes a teljes lelki nyugalom megőrzésére és a teljes testkontrollra, képes a következő pillanatban megvalósítani a harmóniát. Ez a harmónia megteremtése a saját magunk felett.

De mi van a harmóniával a környezettel? Hát a társainkkal, azokkal kiket nagyon szeretünk, azokkal van némi összhangunk. Hát elviseljük, hogy olyanok, amilyenek, szeretjük őket valamilyen mértékig, és vannak is közös dolgaink, van némi együttműködésünk. Ha állandóan piszkáljuk és kritizáljuk még azokat is, akiket szeretünk, akikkel együtt éljük az életünket, azzal romboljuk a harmóniát, egyre kisebb lesz a szeretett és a végén együttműködés sem lesz már többé. Egyedül maradunk és nem tudjuk, hogy miért… hiszen mindent a legjobb tudásunk és szándékunk szerint cselekedtük, hiszen igazunk volt… és mégis egyedül maradtunk… Hát megsértettük a harmóniát, nem tudtunk fenntartani a harmónia három elemét.

Nézzük meg hogyan lehet megteremteni némi harmóniát egy ellenséggel, egy ellenféllel. Attól ellenfél vagy ellenség a másik, ahogyan a nevében is benne van ellen = pont a másik irány mint, ami nekem tetszetős lenne, fél = az egésznek az egyik része, -ség = ezzel a tulajdonsággal jellemezhető, tehát, attól ellenfél vagy ellenség a másik, mert olyan hatást akar létrehozni, ami nekünk nem kívánatos, nekünk nem tetszetős, amit mi nem akarunk. Egy pofont akar adni nekünk- a pofon lehet átvitt értelmű is, hiszen maga az élet szokott pofonokat osztogatni…- vagy akárcsak meg akar semmisíteni bennünket.

Vegyük példaként azt az esetet, hogy már érzékeljük, hogy kaptunk egy pofont. A legrosszabb dolog az, ha mi is adunk egy pofont- vannak olyanok, akik visszaadják, vagy minden tevékenységük arra irányul, hogy nyíltan vagy rejtetten visszaadják a pofont, lehetőleg nagyobbat mint, amit kaptak. És vannak olyanok, akik a pofont tovább adják- ezzel terjesztve a hülyeséget. Mindkét esetben rosszabb állapotok jönnek létre, egyre kisebb és kisebb a harmónia körülöttünk.

Hát, mi volna a harmónia útja egy pofon esetében? Hát, első körben rá kellene jönnünk, hogy kaptunk egy pofont! Fel kellene ismernünk azt a tényt, hogy kaptunk egy pofont! Ez nem vicc! Amikor az ember kap egy nagy maflást, akkor az van, hogy a beérkező hatás összezavarja az előtte létező viszonylagos rendet. Az ember kisebb vagy nagyobb mértékben összezavarodik a beérkező pofontól. Érzi a fájdalmat, érzi a veszteséget, érzi a megaláztatást, elkezdenek kavarogni mindenféle érzelmek és gondolatok a fejében, tiszta káosz az egész. Sokkot kapunk a meglepetéstől. Ebben a zűrzavarban kikapcsol valamilyen mértékben az érzékelés, kikapcsol a józan ítélőképesség, kikapcsol a kristály tiszta tudat. Ez olyan mint, amikor megzavarják a tó tükör sima felületét egy bedobott kővel, össze vissza fodrozódik a víz, csobbannak vízcseppek, a víz felülete komolyan torzítja azt a képet, ami előtte tisztán tükröződött nyugalmi állapotban. Egy kis időre pofon-villámhárítóként kell működnünk, amig megnyugszik a rendszerünk legalább olyan mértékig, hogy képesek legyünk tisztán felfogni, hogy kaptunk egy pofont. Fel kell fognunk, hogy hatás ért bennünket, mi okozta és, hogy ki okozta ezt. Sokan annyira be tudnak csavarodni, hogy kapnak egy pofont A-személytől, és azt képzelik el, hogy az B-személytől származik, és simán B-személyt gondolják ellenségnek. Tehát, második lépésként be kell azonosítanunk, hogy ki a pofonadó, be kell azonosítani az ellenséget.

A következő lépés az, hogy be kell azonosítanunk az ellenséget, az ellenfélt. Kaphatsz egy akkora pofont, hogy azt sem tudod, hogy hól vagy, és reflexszerűen védekezésből nekieshetsz a legjobb barátodnak is, azt sem tudva, hogy ki kicsoda.

Van egy kis különbség az ellenfél és az ellenség között. Az ellenfél veled egy játszmát játszik azonos szabályok keretei között, te is és ő is törekedve a szabályok betartására és abban a hitben, hogy a másik tartja magát a szabályokhoz, és a szabályok azért vannak, hogy ne ártsanak a másiknak. Az ellenség nyíltan vagy rejtve, de árt neked. Ha a neked okozott vagy okozandó hatást te úgy fogod fel, hogy az ártalmas a számodra, akkor a másikat ellenségnek tekinted, nem ellenfélnek.

Ha már elszenvedtél egy hatást, kaptál egy pofont, már rájöttél, hogy kaptál egy pofont, már rájöttél, hogy kitől származik a pofon, már azzal is tisztában vagy, hogy benne vagy egy játszmában, ahol pofonokat osztogatnak, akkor itt az ideje, hogy kezdj valamit ezzel kapcsolatban. Hogyan tudsz ebben a helyzetben harmóniát teremteni?

A háború célja: „Elérni, hogy a másik megváltoztassa a véleményét!” Az ellenfél vagy az ellenség felöltött magára egy szerepet, felvette, belebújt az ellenfél az ellenség ruhába. Ebből a szerepből hajt végre egy akciót, ez a pofonadás akciója, azért, hogy létrejöjjön a pofon, mint hatás. Azt, hogy a másik felvette ezt a szerepet és létezik ebben az szerepben, az azért van, mert ő igy döntött, ez volt az elképzelése, ez az ő véleménye. Nem a szerepét kell megváltoztatnod, ha az nem tetszik neked, mert azt nem tudod megváltoztatni, hanem a véleményét kell megváltoztatnod, melynek az a következménye, hogy majd egy másik szerepet, egy másik létezőséget fog felvenni. Addig tart a háború, amig a másik megváltoztatja a véleményét, vagy esetleg te változtatod meg a véleményedet. Minden akciód arra irányul, hogy a másik megváltoztassa a véleményét.

A nagyobb affinitás irányában kell elmozdítani valakit, hogy pozitív irányba változtassa meg a véleményét és hogy együttműködőbb legyen veled.

Ha jön a második pofon, hagyom, hogy jőjön, de az utolsó pillanatban kitérek előle, vagy kivédem azt, vagy eltérítem azt- azaz a másik cselekvését módosítom, meghiúsítom a hatásának megteremtését. Hagyom, hogy legyen az ellenfelem az ellenfelem, de nem hagyom, hogy létrehozza a hatást. Majd én indítok el egy pofont, de az utolsó pillanatba megállítom és nem bántom az ellenfelemet. Addig folytatom ezt, amig rá nem jön, hogy tudnék neki ártani, de nem teszem ezt meg- lehet, hogy ettől még nem fog engem szeretni, de az erőmet és a tudásomat mindenképpen tiszteletben fogja tartani, és meg is változik a véleménye, és más szerepet, más létezőséget fog magára ölteni, ami más cselekményeket fog megcselekedni, ami más hatásokat fog létrehozni. A tisztelet egy magas fóka az a csodálat. A csodálatban már van egy nagy adag szeretet is. Ezt a játszmát lehet addig folytatni, amig közös hatás megteremtésén munkálkodik mindkét fél. Két profi focicsapat, előadhat egy olyan rangadót, mely a közönséget szórakoztatja, melyben mindenki beleadja a legjobb tudását, és tiszteletben tartja a másikat, mely küzdelem végén a vesztes egyáltalán nem haragszik a győztesre, elismerően magához öleli a végén, mert ezen alkalommal jobbnak bizonyult, de legközelebb még keményebb mérkőzés lesz… Egy boksz mérkőzés végén, miután kihirdetik a nyertest, a bokszolók összeölelkeznek, és nagy tiszteletben tartják a másikat, annak ellenére, hogy látszólag ez elmúlt fél órába szinte pépesre verték egymást. Félreértés ne essék, egy bokszoló számára, az hogy orrba verik, az a játszma része és emiatt nincsenek negatív érzelmei,- neki az lenne a baj, ha az ellenfél nem lenne képes pofonokat osztogatni… Ebből is kiderül, hogy nem a pofonnal van a baj, hanem azzal, ha nem ismerjük fel a játszmát, nem ismerjük fel az ellenfelet, nem vagyunk tisztában a játékszabályokkal, ha olyan játszmába rángatnak bele, amit nem szeretnénk játszani, vagy ha nem akarnak velünk játszani…

A fizikai univerzumban minden, ami körülvesz minket, minden tartalmaz mozgást. Még egy mozdulatlan szikla is örült sebességgel száguld az univerzumban, és végez vagy 8 féle mozgást… A mozgás erőt hordoz magában. Az erő hatásokat okoz. Ha nem akarunk minden féle hatások áldozatai lenni, akkor valamilyen mértékben kezelnünk kell tudni az erőket, kezelnünk kell tudni valamilyen mértékben a mozgásokat. Ha valamit meg tudunk csinálni, az egy képesség. A képesség azt jelenti, hogy tudunk érzékelni, tudunk dönteni és tudunk cselekedni. Képességeink egyre nagyobb szintre való fejlesztésével, egyre jobban és jobban tudjuk kezelni a mozgásokat a környezetünkben, egyre nagyobb összehangoltságot tudunk létrehozni egy tágabb környezetünkben. Harmóniát teremtünk egyre nagyobb körben. Te vagy a harmónia kiindulópontja. Te vagy a harmóniád forrása. Belőled árad, ha teszed a dolgodat, ha járod az utat. Az utat járni, azt jelenti, hogy növeled a képességeidet, azokat a képességeidet, melyekkel összhangot teremtesz magadnak és magad körül. A harcművész a harmónia útját járja, ez egy folyamatos törekvés egyre jobb állapotok elérésére.

A zászlónk szimbolikája

írta Dochnal Róbert (2019. 10. 16.-án)


Ez a zászló hasonlít egy Japán ősi zászlóra, de azon egy piros kör (nap szimbóluma) és 16 db piros sugár váltakozik 16 db fehér sugárral, illetve van az Árpádsávos zászlónk, melyen 7 db vízszintes piros sáv váltakozik 7 db vízszintes ezüst (vagy fehér) sávval.

A Harmónia Harcművészeti iskola zászlója egy piros korong melyből 10 db piros sugár váltakozik 10 db fehér sugárral, és a piros korongon belül van egy fehér kör és egy fehér eReNy felírat rovás betűkkel.

Képzeljük el a zászlót fehér színek nélkül, ez egy piros zászló lenne. A piros szín esetünkben az univerzum kontroll nélküli, véletlenszerű vagy más által- akik nem mi vagyunk- meghatározott mozgását jelenti.

A fehér szín a harmonikus, az összhangba rendezett, céllal rendelkező, és tiszta szándékkal rendezett mozgást jelképezi. Az összes szín rendezett egésze és egysége adja meg a fehér színt.

Az eReNy a túlélés irányába mutató elvek összességének jelképe. Rovással írva tiszteletből az ősöknek és az örökölt egyedülálló magyar nyelv felbecsülhetettlen értékének. Azért fehér, mert összhangót teremtő rendező elvekről van szó, tiszta szellem, tiszta lélek, tiszta szándék. Az eReNy, mint műkődési elv, mint hozzáállás az élethez, az egyénből fakad. Ő- az egyén, mint saját nézőpont a világ közepe, ezért van a zászló függőleges tengelyén, de az univerzum szempontjából nem az univerzum közepe- ezért nincs a zászló szimmetria központjában.

A fehér kör, a mindenek felett álló (még a túlélést támogató akciók felett is álló) döntési szabadságot jelképezi.

A harmóniát létrehozó rendezőelv kisugárzik (fehér sugarak) az univerzumba 10 irányba- ez szimbolizálja az élet 10 területét (egyén, család, csoport, emberi faj, élő világ, fizikai univerzum, szellemi univerzum, Isten, esztétika, etika). A fehér sugarak szélessége egyre növekednek a szélek felé, ez azt jelenti, hogy még kis jó tetteinknek is nagyobb hatása van az univerzumra, mintsem gondolnánk azt.

A piros és a fehér sugarak egyforma nagyságúak- ez azt jelképezi, hogy ez az egészséges arány, hogy legyen játszmánk, hogy az élet élése élvezetes legyen. Ha több a piros, az túl sok véletlenszerűség, ami túl sok gondot jelent. Ha több a fehér, az túl sok rend, az élet unalmas. A harmónia még ebben is megnyilvánul, hogy az élet minden területén kell rend is és véletlenszerűség is. A véletlenszerűség az magától is van, rendről viszont nekünk kell gondoskodnunk. Ez azt is jelenti, hogy az egyensúly megtartása folyamatos törekvést kíván a harcművésztől!